„Úgy kerültem a politikába, hogy a zömében román fiatalok megválasztottak KISZ-titkárnak”
11 . január . 2019 Készítette: Tóth Helga, Ivácson András Áron
Erdélyi életutak című portréfilm-sorozatunk első részében Király Károllyal, a romániai magyar közélet valamikori emblematikus figurájával beszélgettünk. A dicsőszentmártoni születésű közgazdász, újságíró és politikus 88 éves, jelenleg Magyarországon, Mezőkovácsházán él. Az interjúban többek között szó esik a gyerekkori nehézségekről is: öten voltak testvérek, édesapját mégis elbocsátották állásából.
Király tanulmányai után aktív politikai szerepet vállalt, de kész volt a hatalom és a magyar kisebbség közötti közvetítésre. 1968-ban az újonnan létrejött Kovászna megye első titkára lett. Tisztségéről 1972-ben mondott le, miután népszerűsége szálka lett a hatalom szemében. Ezt követően Király szakított a pártvezetéssel is és nyíltan ellenzéki szerepet vállalt, kritizálva a Ceaușcu-rezsim kisebbségellenes politikáját. Ezzel kortársai között az elsők között volt, akik szembefordultak a hatalommal. Karánsebesre száműzték, majd később visszaengedték Marosvásárhelyre, de 1978-ban, miután nyílt levélben tiltakozott a kisebbségek romániai bánásmódja ellen, újra Karánsebesre küldték, sőt, ismeretlenek az autójára is rálőttek. Beadványaival, a legfelső párt- és állami vezetéshez intézett leveleivel kiállt a romániai magyarok jogai mellett. Levelei külföldre juttatásával tájékoztatta a nemzetközi közvéleményt Ceaușescu jogtiprásairól.
Az 1989-es fordulat után a Nemzeti Megmentési Front Tanácsának alelnöke. Ebben a minőségében szerepet játszott a "fekete március"-ként ismert marosvásárhelyi események csillapításában: nyomást gyakorolt a Maros megyei rendőrség és katonaság akkori vezetőire, hogy lépjenek közbe, és állítsák le az atrocitásokat. 1990 májusában tagja lett a szenátusnak, de miután nem szavazta meg az új alkotmányt, 1991-ben lemondott tisztségéről.
A videó a Médiatanács támogatásával készült a Magyar Média Mecenatúra program keretében.