„Megismerkedhettem a magyarság utóbbi száz esztendőben élt jeles személyiségeivel”

Az Erdélyi életutak portréfilm-sorozat második részében Benkő Samu művelődéstörténésszel beszélgetünk, aki 1928-ban református papi családba született, és ez meghatározta egész életútját. Kezdve azzal, hogy a marosvásárhelyi református kollégiumban (a Bolyai elődjében) kezdi meg iskolai tanulmányait, egészen addig, hogy Bolyai-kutató lesz, talán a legjobb, és ahogy ő fogalmaz az interjúban: "egy tisztességes könyvet is írtam Bolyai János kézirataiból".

Benkő Samu ugyanakkor kritikusan tekint vissza élete 90 évére, amely szorosan összeforr az erdélyi magyarság elmúlt száz évének történetével, kezdve a román világgal, majd Észak-Erdély visszacsatolásával és a II. világháborúval, illetve a szocialista korszakkal, amelynek alakulása úgy hozta, hogy az 1952-es "párttisztogatással" őt is kizárták a pártból és az egyetemről, kettétörve egyetemi karrierjét, de a kutató munkától nem tudták eltántorítani.

A Bolyai-kutatásai mellett mesél Murokországról, Kós Károlyról, akivel folytatott beszélgetéseit tavaly újra kiadta a Helikon kiadó, de megemlíti Márton Áront is, aki szerinte példakép lehet a mai erdélyi magyarságnak is. Elmondja, hogy miért akarta folyamatosan beszervezni a Securitate, és azt is, hogy miért nem sikerült, de arról is beszél, miért nem érzi sikeresnek élete utolsó szakaszát, amikor az Erdély Múzeum-Egyesület elnöke volt. Benkő Samu szerint a románság a biológiai csatát már megnyerte, de magyarként itt kell maradni Erdélyben, és semmit nem szabad feladni a magyar mivoltunkból.

A videó a Médiatanács támogatásával készült a Magyar Média Mecenatúra program keretében.