Szilágyi Júlia: az „înapoi” volt talán az első román szó, amit hallottam

Az Erdélyi életutak portréfilm-sorozat újabb részében Szilágyi Júlia esszéíróval beszélgetünk, aki 1936-ban született. Ő és családja egy része menekültként élte túl a holokausztot, családtörténetének ezt az időszakát 2014-ben írta meg Álmatlan könyv című kötetében, és jelenleg is önéletrajzi munkájának folytatásán dolgozik, a beszélgetést, a generációk közötti párbeszédet megélt spontaneitással kezelve. Gáll Ernő feleségeként, majd a Korunk belső munkatársaként az erdélyi szellemi élet teljességére volt rálátása.

Életének több olyan fordulópontját jelöli meg, amelynek a tapasztalata megváltoztatta a világérzékelését, ezek között a második világháborús határátlépés, az államszocialista Románia szülészeti osztálya, a titkosszolgálat megfélemlítő vagy csak abszurd technikáival való szembesülés, a többszörös kisebbségi státusnak a felismerése csupán néhány állomás. Mindehhez egy alapvető életigenlés társul, amely átsegítette őt azokon az eseményeken, amelyekre egyre fontosabbnak tartja másokat is emlékeztetni.

>>Szilágyi Júlia írásai a Transindexen