Bogdán László: ma is az foglalkoztat, hogy tulajdonképpen ki vagyok én?

Az Erdélyi életutak portréfilm-sorozatunk második évadát indítjuk most el, amelyben elsőként az 1948-ban született Bogdán László költővel beszélgetünk.

Állategészségügyi segédmunkásként dolgozik, amikor a Csiki László és Vári Attila nevével fémjelzett erős szellemi, intellektuális sepsiszentgyörgyi környezet hatására írásra adja a fejét. Már az első versével az irodalmi élet sűrűjében találja magát, az Igaz Szó 1968-as márciusi számában jelent meg a Halotti beszéd című verse, amit az Üvöltés beat-költőinek modorában írt. Utóbb Székely János az Üvöltés című antológiáról írt, A selejt lázadása című pamfletjében névtelenül megemlített, mint egy jobb sorsra érdemes szentgyörgyi fiatalember versét. Pedig Bogdán Lászlót már akkor is csak az foglalkoztatta, amiért manapság is ír: hogy tulajdonképpen ki is ő valójában? Ezért alkotta meg Vaszilij Bogdanov alakját is, és írta szerepverseit, az amerikai költők mintájára megalkotott, elképzelt biografikus költészetet.

Közben mindvégig újságíróként is dolgozik, 1969-től előbb a sepsiszentgyörgyi Megyei Tükörnek ír kulturális és művelődéspolitikai cikkeket, majd a '80-as évek második felében a A Hét című bukaresti hetilap munkatársaként dolgozik. A rendszerváltás után a Háromszék napilapba írt egészen a nyugdíjazásáig.