2021. december 2. csütörtökMelinda, Vivien
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás
tv.transindex.ro

Egy víz alatti közösség: a székely szombatosok története

2021 . október . 24
Készítette: Csata Orsolya, Csiszér Árpád

Az erdélyi szombatosság (héberül: shomrei shabbat), a reformáció legkésőbbi ágából, az antitrinitárius irányzatból fejlődött ki a 16. század utolsó évtizedeiben, s főként a székely vidéken terjedt el, de megtalálható volt Kolozsvárott, Tordán és Marosvásárhelyen is.

A szombatosok megszakítottak minden kapcsolatot a keresztény egyházakkal, Mózes öt könyvét tartották magukra nézve kötelezőnek. A szombatot szigorúan betartották.

Röviddel a zsidók emancipációját jelentő törvény (1867) után, 1869-ben Bözödújfalu több mint száz székely szombatosa áttért a zsidó vallásra, s az ortodox irányzathoz csatlakozott. 1874-ben zsinagógát is építettek maguknak, vallási vezetőjük 1900-tól 1944-ig R. Yichak ha-Lévi Hirsch lett.

Bözödújfaluba számos zsidó is került, akik a most már magukat izraelitának valló – addig egymás között házasodó – szombatos székelyekkel sok esetben össze is házasodtak. A keresztény vallások történetében másutt ilyen jellegű szellemi-vallási fordulatról nem tudunk.

A két világháború között Erdélyben néhány száz olyan izraelita vallású személy élt, aki származására nézve nem volt zsidó, és akinek a zsidókkal azonos elbánás alá vonása ellenkezett volna a korabeli Magyarország fajvédő, s a zsidók jogait korlátozó törvényének szellemével. Ezért az 1941. év elején, közvetlenül az észak-erdélyi területek visszacsatolása után, magyar kormánybiztos járt Bözödújfaluban, s akit lehetett, hatósági rábeszéléssel a zsidó hitről visszatérítettek valamelyik keresztény vallásba, katolikusba, vagy unitáriusba. Mindezekről Móricz Zsigmond is hírt adott, mikor 1941 nyarán tett erdélyi látogatása alkalmával felkereste a bözödújfalusi székely szombatosok akkor meglévő közösségét.

A bözödújfalusi székely szombatosivadékok tömegesen (64 fő) csak 1942. április 6-án kelt, az igazságügy-miniszterhez címzett levelükben kértek tanúsítvány kiállítását nem zsidó származásukról, s „szombatosivadék” mivoltukról. Előadták, hogy valamennyien szegény sorsú kisgazdák, s a tanúsítvány kiadásához szükséges okiratok beszerzése, valamint elküldése súlyos anyagi terhet jelentene számukra. Épp ezért azt kérték a minisztertől, hogy ügyük tárgyalására a minisztérium küldje ki egyik munkatársát a helyszínre, aki ott az anyakönyveket is megtekintve a szükséges tanúvallomásokat felvehetné.

A kérelmezők közül hárman, János Áron országgyűlési képviselő kíséretében még a kérelem benyújtása előtt felkeresték a szombatos üggyel megbízott Degré Alajost, s kérték a rendes eljárás gyorsítását.

Degré azonnal intézkedett, az általa készített 129 pontos űrlappal Bözödújfaluba ment. Az űrlap a folyamodóra, atyjára, anyjára, atyai nagyatyjára, atyai nagyanyjára, anyai nagyatyjára, anyai nagyanyjára, valamint a kérelmezők dédszüleire vonatkozó kérdéseket tartalmazott.

Ennek ellenére több esetben is előfordult, hogy ezen tanúsítványokat a közigazgatási hatóságok nem fogadták el, s megkérdőjelezték annak hatályos voltát is. Sőt, a helyi hatóságok – különösen Udvarhely és Maros-Torda megyében – a kiadott tanúsítványtól függetlenül kívánták ezen személyek zsidó vagy nem zsidó minőségét elbírálni. Ilyen körülmények között a bözödújfalusi szombatosok egy része a zsidókkal együtt gettóba került.

Hogyan alakult tovább a történetük, mi maradt meg mindabból, ami ehhez a közösséghez kapcsolódik, kiderül a következő riportból.

A filmek megvalósítását az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala támogatta. / "Diversitate în unitate - filme documentare despre minoritățile etnice din România" realizat cu sprijinul financiar al Secretariatul General al Guvernului - Departamentul pentru Relații Interetnice.


LEGFRISSEBB

Erdélyi közösségek

Csatornák